Virtuális világ

Mint minden modern, tanult, felvilágosult lány, használta a féjszbukot, rakétasebességgel írta a posztokat a divatos halandzsanyelven és rövidítésekkel. Aggódó anyját gyakran az őrület határára sodorta, amikor annak dekódolnia  kellett az egy szem lányától érkezett sms-t. Átlagos, mai lány volt. Álmokkal, vágyakkal, szőkére festett barna hajjal. 

Nem sok fiúval járt eddig, de a kapcsolatai tartósak voltak. Csak az a fránya tanulási kényszer ne lett volna. Amikor közeledett a nyár vége és a koliba költözés ideje, a fecskék  indulásának napján ő is útjára bocsátotta az éppen aktuális fiút. A nyári bolondságok ideje lejárt. Eljött a tanulás órája. No meg persze a bulizásé, csak erről anyu nehogy megsejtsen valamit.

A fiúval a virtuális világban találkozott. Kék szemű volt, szőke, nem túl magas, de izmos, kisportolt. Csetelni kezdtek. Először a szokványos témákról, buli, zene, sport, buli, buli, buli… Rájöttek, hogy egyes dolgokról hasonló a véleményük és mindketten műszaki beállítottságúak. Aztán áttértek a komolyabb témákra: anyu, apu, kutya, macska, tücsök, bogár… Kiderült, hogy a srác is vasi. A kis falu nevét eddig a lány még nem hallotta.

Érdekes ez a világ. A fiú nem kérdezte a lány vezetéknevét, és ő sem mondta a sajátját. A  féjszbukra sem írták ki az adataikat. Tudták már, milyen az, amikor nem lehet valakitől megszabadulni. Ahogy teltek a napok, rájöttek, hogy ez már nem elég, találkozniuk kell. Hol, mikor? A lány egyre idegesebb lett, mert tétovázást érzett a fiú válaszaiból. 

Végül is megállapodtak a találka helyszínében, hétvégén, amikor a lány sem dolgozott a moziban. Nagyon gondosan készülődött az alkalomra, háromszor festette ki magát,  kétszer cserélt farmert, utána fél óráig váltogatta a pólókat, mire tökéletesen megfelelt az általa elképzelt személyiségnek. Ideges volt. Nem értette a tétovázás okát. Az eddigi fiúi mind rámenősek voltak. 

A park bejáratánál ott állt a fiú. Szőke volt, fekete napszemüveget viselt, ami eltakarta fél arcát, középmagas termetű, széles vállú, kisportolt alkatú. Fekete póló, kék farmer, sportcipő. Minden a helyén. Kinyújtotta a kezét a lány felé, levette a napszemcsit és elmosolyodott. A lánynak valami dézsavű érzése támadt. Mintha ez már megtörtént volna egyszer vele. Ismeri valahonnan ezt a fiút? Mi ez? A képzelet játszik vele? 

-Szia Kinga, Árpád vagyok, tudod, apukád munkatársa. Tavaly már találkoztunk, csak nem mertem megmondani neked. 

A virtuális világból kilépve a valóságban találták magukat. 

Kora nyár volt, a fecskék még csak röpülni tanították a fiókákat.