Érdekes család ez a
mienk, három ikernővérem van, akik csak abban hasonlítanak egymásra, hogy
szőkék. Én vagyok a legfiatalabb, egy
barna kiskacsa a szőke Barbik között.
Barbik? A látszat néha csal.
A legidősebb nővérem pasifaló, és mellette a
legokosabb szőke, akit valaha is ismertem. Önálló, vállalkozó, talpraesett,
csak éppen a családi életet nem neki találták ki.
A középső nővéremet
elnyomta a legidősebb akarata, behódolt, mindent ráhagyott, vakon rohant utána.
Néha megpróbálta önállóan is, a pasijait azonban nem jól választotta ki.
Másolt, de neki nem jött be. Vegetál, másokra hallgató szőke játékbaba.
A legfiatalabb nővérem
lett az igazi támaszom. A korkülönbség nem számít. A két nagyobb mellett őrá
már nem igazán jutott idő, anyánk elfáradt. Így lett őbelőle egy emberibb lény,
odaadó, másokra figyelő, hűséges, ragaszkodó, családcentrikus, anyáskodó típus,
kopaszodó férjjel, sok gyerekkel, kertes házzal, kutyával. De én nagyon szeretem.
Nála leltem otthonra. Mindig meghallgat, egyenesen és őszintén szól hozzám. Nem
hiteget, nem ámít. Pont ezért, minden szava, minden tanácsa aranyat ér. Ő a legtökéletesebb szőke antibarbi.
És én? A barna hajú,
aki nem Barbi, csak éppen okos és független.
Nos, szerinted ki a
nyerő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése