Az állatok iránti igény óhatatlanul bevonult a családom mindennapjaiba. A
legérdekesebb ötletei Maszatkának voltak. De ami történt, az még az én nyugodt
életemet is alapjaiban rengette meg és kénytelen voltam az eset után a kellő
korlátozásokat bevezetni. Mindig nagy élmény volt a gyerekekkel kirándulni.
Apró gyerekkoruk óta éves program volt az állatkert, simogattak már ráját egy
tengerbiológiai kutató laborban, de az egér, pláne a fehér egér eddig kimaradt
az életünkből.
Messzemenően utálom az egereket és nem a régi félős, sikoltozós módon. Az
iszonyom akkor vált valóssá, amikor átköltöztünk az első önálló kis házunkba,
amit saját kezűleg alakítottunk át: konyha, kazánház, központi fűtés, a kettő
csővel összekötve… De a fal és a cső közti réseket nem falazták be időben, így
a házat nagy titokban birtokba vették az egerek. Először az éléskamrában
találtam meg a nyomaikat, majd miután egy tévézős estén ők is bejöttek filmet
nézni, kicsit besokalltam. Másnap teleraktam ragasztós falapokkal az egész
házat és összefogtam a komplett különítményt, majd befűtöttem velük a kazánba.
És azóta csak a macska szájában viselem el az egeret. Maszatka még csak
sejtelem volt akkoriban és később sem részleteztem felé az indokaimat. Így
történt meg, hogy egy budapesti, a Tropicariumba tett osztálykirándulásról
ketten érkeztek haza: Maszatka és Muci, a 100 forintos fehér egér 900 forintos
ketrecben, kis létrával.
Ahelyett, hogy mint minden normális tinédzser, a zsebpénzét elplázázta
volna, vett egy kis ketrecet, meg egy fehér démont. Az egész busz a csodájára
járt, sőt, este átjöttek a szomszédok is. A lányok lefeküdtek a nappaliban a
sarokgarnitúrára, Mucit kivették a ketrecből és ott dajkálgatták, az meg tűrte,
ide-oda szaladgált a lányok karján. Fakockákból labirintust építettek neki,
sajnos, ezt is túlélte. Hogy tetszett-e neki, nem tudom, nem harapott,
valójában egy piros szemű, kunkori farkincájú, bársonyosan fehér szőrű kisegér
volt.
Másnap még minden stimmelt. Az egér csodájára járt a sorház, dicsérték az
én idegeimet is. Azt hittem, mégiscsak nyugodt napok várnak rám, a kis
szörnyeteg bent lapul a ketrecben, jó helyen van, majd Maszatka gondoskodik
róla… vagy megy a macskának a kaja!
A kaland a következő napon kezdődött. A Férjem már kora hajnalban elment
dolgozni, én is készítettem a két pöttömöt, indulnak a buszra, suli van. A
buszmegálló az utca végén, felszállnak, mennek két megállót a végállomásig és
minthogy bérletesek, nem kell leszállni, azonnal fordul a busz és jön
visszafelé a sulihoz. Így aztán nem kell a gyerekeknek átkelniük a forgalmas
főúton, jól kitaláltuk mi ezt a többi anyukával együtt. Na persze, csakhogy
Muci meglógott! Maszatka vette észre,
hogy a ketrec tetejét kirágta és most valahol van, de hol? Nincs mese, indulni
kellett a buszra, potyogó könnyekkel a tulajdonos is vette a táskáját. A bátyja
közben ontotta az ötleteket, hol lehet Muci, én meg vettem a telefonomat és
családi ok miatt szabit kértem.
Becsuktam az ajtókat és erőt vettem magamon. Valahogy meg kell keresnem azt
a kis dögöt. A lakás elcsitult, Muci megnyugodott, de nem jött elő. Telt-múlt
az idő, egy moccanásnyi hangot sem hallottam. Végül nekiálltam beágyazni,
szellőztetni, ha már maradnom kellett, legalább hasznom legyen belőle. Maszatka szobája többnyire olyan volt, mint
amin tornádó vonult keresztül: délutánig rend, estig felfordulás, reggelig
pedig, mint ahova bomba csapódott be. Mindenütt minden: játékok, babák, ruhák,
ceruzák. De Ő mindig pontosan tudta, mi hol van, a kis zseni. Így egyszerű volt
rendet raknom, mindent ugyanúgy ugyanoda tettem vissza minden alkalommal. A
ruhákat összehajtogattam. Picilány inge, amiben az egerét dögönyözte előző nap,
szintén a padlón feküdt, rajta egy csomó másik pulóver, edzőcucc.
És amikor megfogtam az inget, Muci kipottyant belőle. Maszatka illatát
keresve behúzódott a biztonságos ingbe, én meg kegyetlenül kiráztam. De jó,
hogy nem dobtam egyenesen a mosógépbe!
Mucika gyorsan szedte az apró lábait, nem értem utol, elmenekült.
Méghozzá a szekrénysor mögé. Kész, feladom, ezeket kimozdítani nem lehet! Most
mi lesz? Nem ment. Fogtam a zseblámpát, bevilágítottam a fal és a szekrény
közé, hátha sikerül kiűznöm onnan. Biztos sikerült, mert egy fia egeret sem
találtam. Lestem, kerestem, kutattam, de semmi. Már csak egy helyen nem néztem,
de oda nem mehetett be, hozzá sem nyúlok. Az asztali számítógép a padlón állt
az íróasztal alatt, áramtalanítva. Múlt az idő, dolgom volt és elegem lett,
fogja meg az egeret, aki hozta!
Szépen megfőztem, kitakarítottam, majd kettő után megjött a Férjem.
Kellemesen meglepődött, hogy gyerekmentesen talált… Annak már kevésbé örült,
amikor megtudta, hogy van egy eltévedt egerünk. Humoromnál voltam és feltettem
a kérdést, akkor hát kit választ, az egeret vagy engem. Töprengtünk, most mi
legyen: a macska megfogná, de megsérülhet az egér; egérfogónk nincs; még
egyszer nézzünk meg mindent!
A számítógép javítás alatt állt, otthoni csináld magad művelet, ezért
áramtalanítottuk. Megérkeztek a gyerekek is az iskolából, és a Fiunk, a
számítógépek nagymestere felemelte a földről a gépet. Csönd… megrázta… csönd… Még sincs itt az egér, nem bújt ide be.
Óvatosan feltette az asztalra a gépet. Ahogy hátulról más szögben beláttunk a
gép belsejébe, rajzfilmbe illő jelentben volt részünk. Ott kapaszkodott Mucika
a videokártyán mind a négy mancsocskájával, fejjel lefelé, amolyan egér módra.
Csak álltunk és bámultunk. A két férfi, Apa és Fia levették a gép burkolatát és
óvatosan kibányászták az egeret. Mint kiderült, hátul volt akkora nyílás, hogy
összehúzva magát, bizony befért a lelkem. Már csak egy gond volt, a kirágott
ketrec. Ahogy visszatette Maszatka,
Mucika már indult is kifelé.
…Elég Volt!!!!!! Nem Akarok Még Egyszer Egeret Látni A Házban Futkározva,
Akár Fehér, Akár Szürke!!!!!!!!!!!...
Amikor az Anyu ilyen hangot ütött meg, mindenki tudta, hogy baj lesz, jobb
azonnal megoldást találni. Szerencsére volt egy akváriumunk, ami egy éjjel
megrepedt, kifolyt az összes víz a gyerekszobában a szőnyegre, így a halaknak
gyorsan új akvárium kellett, nekem meg idegcsillapító. A régi akváriumot a
Férjem megragasztotta és kiváló üvegház lett a kaktuszültetvényem részére.
Valamit valamiért, a kaktuszokat Muciért. Megkapta a régi akváriumot. De
minthogy Muci a falon is tudott járni (csúcs egy egér volt!), üvegfedelet is
pakoltak rá a gyerekek.
Mucit egy darabig még tanulmányozta a lánysereg és a macskánk is finomnak
találta, Maszatka azonban kegyetlennek bizonyult és a szájából kikotorta a kis
nyavalyást. Mit mondjak, kalandokban dús
évünk volt akkoriban! Szerencsére a gyerekek nőttek és kinőtték az
egérkorszakot. Jöttek helyette sünök, gyíkok, pókok, szöcskék, sáskák és
Démonka, a teknős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése