Van egy csodálatosan szép
virág, amelyet szeretek, tisztelek, mégis vázába nagyon ritkán teszem, inkább a
szabadban gyönyörködöm benne. Ez a virág a tulipán.
Abban a kedves öreg falusi házban,
ahol a nagyszüleim neveltek, minden
tavasszal virágzott tulipán, sárga és apró fehér és csíkos is volt. Anyuék nem szerették a hagymásokat, csak gond
van velük, kiásni őket nyáron, ősszel újra elültetni, ki ér erre rá? Így a
kertvárosi házban csak rózsa volt a kertben, de abból minden fajta és színű:
törperózsa, tearózsa, bokorrózsa, futórózsa és még egy hatalmas parkrózsa is. A
szemben lévő ház egy kertész birodalma volt, Anyuék csak rámutattak a tövekre
és ő már szállította is a rózsahadsereget. Olyan volt a kőfal és a kert, mint a
szivárvány.
A tulipán igazi szépségével a
Férjem ismertetett meg. Kaptam Tőle egy tulipántengert piros virágokból. Azt hittem, viccel, amikor azt mondta, elvisz
egy helyre, ahol annyi piros tulipánt szedhetek, amennyit csak akarok. Ilyen
nincs! Hát pedig volt, méghozzá a saját kertjükben. A Sógornőm,
aranykezű-aranyszívű teremtés, vállalta, hogy a kert nem használt részébe, a
fóliasátor mögött elülteti egy kertésznek a szaporító hagymákat cserébe a
virágokért.
Amikor odaértünk a házhoz,
először a friss üde illatot éreztem meg. Kora tavaszi este volt, virágoztak a
gyümölcsfák is, a közeli rétről pára szállt fel. Azelőtt a tulipánnak sosem
éreztem az illatát, de így, tömegben, mintha lélegeztek volna és valami könnyű,
édes illat szállt felém a hajladozó, hullámzó tenger irányából. Egyszerű piros
tulipánok voltak, magasak, nagyfejűek, a belső csészében a szokott fekete csík,
sárga virágpor. Az élmény leírhatatlan
volt. Olyan ajándékot kaptam a Férjemtől, amit pénzen megvásárolni nem
lehetett. Csak egy szálat kértem Tőle, otthon vázába tettem és tanulmányoztam.
Este összecsukódtak a szirmok és aludni küldtek engem is, reggel szétnyíltak és
köszöntöttek, amíg végül egyre apróbbak nem lettek és lehullottak az asztalra.
Azóta nem félek a hagymásoktól
és bekerültek a kertembe a tulipánok is. Van a régi piros fajtából is, de
érkezett pár darab vendég az amszterdami virágpiacról is. Sajnos, mindössze két
évig voltak feketék, utána visszatért az alapszín, halványsárga piros csíkokkal,
vagy a koboldok kicserélték tréfából a virágaimat. Így ismét feladtam, jöhetnek
és mehetnek. Ami azonban meghódított, az a vadtulipán. Apró, alig tíz centis,
de rengeteg karcsú piros virágot hoz és szaporodik a telep, évről évre dúsabb
és szebb. Ők is Hollandiából érkeztek, egy rotterdami utcai árus ládikájából
mentettem meg őket, ezért is ilyen hálásak. Ők lettek az előkertem királynői.
Ha eljön a tavasz, előkészítek
egy vázát, mindössze pár szál virág kerül bele, de közülük is kimagaslik egy: a
piros tulipán.
Az írás a Minerva Capitoliuma júniusi számában jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése